Mém paraziták
Sebők könyvét ennek a stratégiának megfelelően hátulról, az utolsó esszé, a Mém paraziták kultúra felől kezdtem olvasni.
Anémiképp provokatív és programadó jellegű kötetcím arra késztetheti az olvasót, hogy a tartalomjegyzék átfutásakor ellenőrizze, van-e hozzá tartozó szöveg. A parazita kultúra metaforaként az élősködés, a vírusok, a betegség jelentéseit implikálja, az ún.
A replikátorok[ szerkesztés ] Az elmélet dawkinsi értelmezésének alapja, hogy különböző replikátorok harcolnak a fennmaradásért. A replikátort úgy kell értelmezni, mint egy önmaga lemásolására adott parancssort.
A darwini biologista evolucionizmuson nyugvó mémmetafora a kultúrát az utasításokban, az utánzásban, a továbbadásban és az önreprodukcióban megragadó rendszere - ad hoc szellemessége ellenére - azonban szűkösebbnek mutatkozik jelöletének terjedelménél.
A cím azért inkább hangzatos, mint találó, mert Sebők többi írásában, a konkrét műveken végigvitt "esettanulmányaiban" épp egy másik, a fent ismertetettektől mindenképp szélesebb perspektívát láttam kibontakozni.
A modern képzőművészet dimenzióváltását eredményező duchamp-i mozdulatnak, a ready made feltűnésének és immáron nagyjából száz éve tartó, különböző alakváltozásokban megújuló, az avantgárd, közelebbről a konceptualista és képromboló copyright by St.
Auby hagyományt elindító hangsúlyos avagy vízjelszerű jelenlétének jelentőségét felbecsülhetetlennek tartó figyelmet fedeztem fel visszatérő motívumaiban. Sebők tökéletesen tisztában van a felvilágosodás filozófiájának esztétikai konzekvenciáival, a folyamattal, amelyben a "szép" fokozatosan kicsúszott a kezünk közül, a hagyomány széttöredezésével, a mém paraziták kontextusokkal, a műhöz való érzéki befogadói viszony viszonylagosságával és ad absurdum felszívódásával, avval, ahogyan az értelemadó, elméleti reflexió jószerivel mém paraziták egyetlen, a műalkotásokat perdöntően kanonizáló erővé vált, kerekféreg a lamblia a megkerülhetetlen kérdéssel - a Sebők által is sokszor idézett, nagyszerű Arthur C.
Dolly építészet, avagy paraziták a városokban By HomeGarden Hogy kellő távolságból futhassunk rá az építészeti parazitizmus címszó alatti jelenségcsoport akár csak vázlatos áttekintéséhez is, ahhoz a hagyományos építészet anyag- forma- és funkcióelvű megközelítésén némiképp túl kell lépnünk.
Dantóra utalva - "Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet? Sebők írásainak szinte mindegyikében van valami beszámolószerű, narratív, novellisztikus elem, a sétálónak, a bámészkodónak a jellegzetessége, akivel a dolgok megesnek, aki az élet és a művészet közötti határterületek és átkelők ironikus hangvételű gyűjtője.
- Szükséges-e a paraziták kiürítése a testből
- Létezhet pozitív értelmezése is a fogalomnak?
- Deworming gyermekekben
- Dolly építészet, avagy paraziták a városokban - ipolytours.hu
- Mémek, elméletek, evolúciók | Beszélő
Pallérozott tájékozódásába ily módon becsempészi a ráérős, szemlélődő, kulturáltan lézengő ritter vonásait, anélkül, hogy elirodalmiasítaná szövegeit, eleve kioltja a komolykodó művészetfilozófus akcentusait. Ha egy kiállításról beszél, "körülötte" gyakran pár vonalból álló városrajzot, véletlen találkozást, eltévedést is kapunk, mém paraziták, hogy ezek a prózai semmiségek szerves részeivé, előfordul, hogy egyenrangú szereplőivé válnak töprengéseinek.
Ha egy tárlatra igyekezvén Berlinben akadályokba ütközik, felmerül benne, hogy "Már el is kezdődött a Kunstmeile", míg aztán pár perc múlva ki nem derül: az amerikai követség környékét védik az "op-artosan ívelő drótkötegek".
Kant és Dosztojevszkij című írása már-már kispróza, readymade-esemény, prózát meg, ugye, nem mesélünk el.
Paraziták az élet doktrína Paraziták az élet doktrína, gének és darwinizmusok Mémek, elméletek, evolúciók A mémek azért jönnek létre, mert az evolúció logikája szerint "ha olyan feltételek alakulnak ki, melyek között egy újfajta replikátor másolatokat tud készíteni magáról, akkor az át fogja venni a hatalmat, és el fogja indítani a saját új típusú paraziták az élet doktrína.
Beuys hatástörténeti miniportréjában a tatárföldi mítoszt és a köré több rétegben szerveződő életet rajzolja fel remekül. Nagyobb esszéi némelyikére ugyanígy jellemző az eseményszerűség: a svájci katakombákban műkincshamisításra kényszerített jugoszláv rabszolgák vagy az USA-ban maguknak új piacot talált Komar és Melamid orosz szerzőpáros históriájában a sztori ugyanúgy hozzátartozik a művekhez, mint a képeken megjelenő ecsetvonások, a mű és története tulajdonképpen szétválaszthatatlan.
Az meg, hogy a történetek találták-e meg hőseiket a műveket vagy fordítva, Oscar Wilde szellemében - "Az élet utánozza a művészetet" - nemde, eldönthetetlen. Nem tudom, Sebők mennyiben élősködik a művészet fenti értelemben vett történetén, hol és mikor él borgesi húzásokkal, de itt-ott csapdákat sejtek.
Jánossy Lajos.
