Mit adjon kosok a férgektől,

Krúdy Gyula: Álmoskönyv - Tenyérjóslások könyve

Szambhur bődült kora hajnalon át, egyszer, kétszer s tovább! Egy farkas osont, egy farkas osont, a lesbe lapult falkához osont: Utánam! Amott fut a hús meg a csont, egyszer, kétszer s tovább! A falka csaholt kora hajnalon át, egyszer, kétszer s tovább! A vadonban a talp nem hagy nyomokat, éles szemünk sűrű árnyba kutat, harsanjon férgek nem szeretik a kenyeret torkunk, rajta, Csapat, egyszer, kétszer s tovább! Leopárd pettyes bőrére vigyáz; szarvára bölény; légy tiszta: vadász erejét mutatja sörényén a fény.

Vélnéd: az ökör letipor, vagy agancs átszúrja tüd őd? Ne mondd: Tudjuk valahányan, tíz évaddal előbb. Ne fojts idegen fiókát: tán a húgod vagy öcséd. Lehet, hogy a medve az anyja, s őrzi az életét. Balú medve bölcs mondásai Az, amit most el akarok mondani, még azelőtt történt, hogy Mauglit kitették a szioni farkascsapatból, s hogy bosszút állt Sir Kánon, a tigrisen. Azokban a napokban volt, amikor Balú tanítgatta a Vadon Törvényére.

Az Ótestámentumban Ábrahám álmodik, a próféták látásai se egyebek álmoknál. Da-Niel Dániel próféta például "meglátta" az elmúlt világháborút, és annak végét pontosan jövendölte. Valamennyi bibliai próféta álmodik a Megváltóval.

A hatalmas, komoly, öreg barna medvének nagy gyönyörűsége telt gyors eszű tanítványában, mert az ifjú farkasok csak annyit akarnak a Vadon Törvényéből megtanulni, amennyi az ő csapatjukról és törzsükről szól, s elszaladnak, mihelyt a Vadászó Verset el tudják mondani: "Nesztelen láb, sötétben is látó szem; mit adjon kosok a férgektől fül, amely a szelet is meghallja odújában; éles fog: ez az ismertetőjele minden testvérünknek, kivéve a sakált, meg a hiénát, akit gyűlölünk.

Bagira, a Fekete Párduc, néha odasompolygott hozzájuk a vadonon keresztül, megnézni, hogy halad kedves testvérkéje, s dorombolva támasztotta fejét egy fa törzséhez, amíg Maugli fölmondta a leckéjét Balúnak. A gyerek majdnem olyan ügyes volt a fára mászásban, mint az úszásban, s az úszásban majdnem olyan ügyes, mint a futásban; így hát Balú, a Törvény Tanítója, az Erdei és Vízi Törvényekre egyaránt megtanította: hogyan kell megkülönböztetni a korhadt ágat az egészségestől; hogyan kell illendően beszélni a vadméhekkel, ha ötven láb magasságban rábukkan egy rajra; mit mondjon Parazitaellenes gyógynövény-gyűjtemény, a Denevérnek, ha déli álmában megzavarta az ágak közt; hogyan figyelmeztesse a vízikígyókat a tócsákban, mielőtt közéjük csobban.

A Dzsungel Népe nem szereti, ha megzavarják, és könnyen nekitámad a betolakodónak. Aztán megtanulta Maugli az Idegen Vadász kiáltását is, amit addig kell hangosan ismételni, amíg válasz nem jön rá, valahányszor idegen területen vadászik valaki a Dzsungel Népéből. Ez a kiáltás emberi nyelven azt jelenti: "Engedjetek itt vadászni, mert éhes zavargás paraziták ellen a válasz pedig ez: "Vadássz hát ennivalóért, de mulatságból ne.

De hát Balú azt mondta Bagirának, amikor egyszer elpüfölte Mauglit, s a gyerek dühösen rohant el: - Hiába, az emberkölyök - emberkölyök. Az egész törvényt meg kell tanulnia. Ugye, hogy nincs? No, hát ezért tanítom ezekre a dolgokra, és ezért verem meg - persze nagyon szelíden - ha elfelejti. Értesz is te a szelídséghez, te vén Vastalpú!

Az ám! Ha ezeket a szavakat megjegyzi, az egész Dzsungelben mindenkitől oltalmat kérhet. Hát ez nem ér meg egy kis verést? Nem fatörzs az, hogy rajta élesítsd a tompa körmeidet. De hát mik azok a Mesterszavak? Én ugyan inkább adok, mint kérek segítséget - Bagira kinyújtotta egyik mancsát, s megbámulta a végén ékeskedő acélkék, vésőnél különb karmokat - de azért szeretném tudni.

Gyere, testvérkém! Amint földet ért a lába, így folytatta: - Bagira kedvéért jövök, nem teérted, vén, kövér Balú!

Gyönyörűsége telt abban, hogy fitogtathatja a tudományát. Én valamennyit tudom. Látod, Bagira, mindig ilyen hálátlanok a tanítójuk iránt.

Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?

Egy süldő farkas se jött vissza soha, hogy megköszönje a tanítást az öreg Balúnak. Mondd hát a Vadászó Nép szavát, te nagy tudós, te! Most a madarakét.

Maugli elmondta, a végén hozzátéve a kánya vijjogását.

A válasz egy leírhatatlan szisszenés volt; Maugli hátrarúgott a lábával, összecsapta a kezét, hogy tapsoljon saját magának, aztán felugrott Bagira hátára.

Oldalvást ült, sarkával dobolva a párduc sima, fényes bundáján; Balúra pedig olyan rút fintort vágott, amilyen csak telt tőle. Ez megért egy kis verést - mondta gyöngéden a barna medve. Maugli most már többé-kevésbé biztonságban lehet minden bajtól a Vadonban, mert se kígyó, se madár, se vadállat nem fogja bántani. Mit táncolsz így rajtam? Maugli úgy próbálta magára vonni a figyelmet, hogy Bagira nyaka szőrét cibálta, és keményen rugdosta az mit adjon kosok a férgektől.

Amikor aztán odahallgattak rá, torkaszakadtából kiáltotta: - Lesz nekem egy külön törzsem, egész nap azt vezetem majd az ágak közt! Maugli Bagirára nézett, hogy vajon az is haragszik-e. A párduc szeme olyan kemény volt, mint a jáspiskő.

Ez nagy szégyen. Senki más nem törődött velem. A nyári nap hidege! Mindig is hazudtak. Miért is nem vittetek el soha a Majmok Népéhez? Úgy állnak a lábukon, akárcsak én. Nem vernek erős mancsokkal. Egész nap játszadoznak.

paraziták és szemek féreg fekete féreg

Engedjetek föl hozzájuk. Gonosz Balú, engedj föl! Megint játszani akarok velük! Azoknak nincs törvényük. Azok nem tartoznak sehová. Még külön nyelvük sincs, lopott szavakat használnak, amiket úgy csíptek el, hogy az ágak közt hallgatóztak, leskelődtek. Mi nem járhatunk velük egy úton.

Vezérük nincs. Emlékezőtehetségük nincs. Dicsekednek, fecsegnek, nagy népnek mondják magukat, amely nagy dolgokat visz majd végbe a Dzsungelben, de ha egy dió lepottyan a fáról, kacagva ugranak utána, és megfeledkeznek mindenről. Mi, vadonbeliek, szóba sem állunk velük.

  • Мы не сможем пройти весь этот путь до заката.
  • Ranevszkaja idézete a férgekről
  • Мне страстно хочется побыстрее увидеть результаты начатого тобой, но мне нож острый -- наблюдать все промежуточные стадии, которые -- есть у меня такое подозрение -- могут оказаться достаточно неприятными.
  • В Диаспаре все совсем по-другому,-- вздохнул Олвин.
  • Все, это ты уже знаешь.

Nem iszunk ott, ahol a majmok isznak; nem járunk arra, amerre majmok járnak; nem vadászunk, amerre ők vadásznak; nem halunk meg ott, ahová meghalni húzódnak. Hallottál-e engem valaha a mai napig a Bender-logról beszélni? Sokan vannak, gonoszak, piszkosak, szemérmetlenek, s ha egyáltalán van valami határozott kívánságuk, hát azt kívánják, hogy a Vadon népe észrevegye őket.

mit adjon kosok a férgektől tabletták az alben férgekből az emberek számára

De mi nem vesszük észre őket, még ha diót és szemetet hajigálnak is a fejünkre. Alighogy elhallgatott, egész dió és gallyzápor zuhogott le az ágak közül, s fönn a levegőben, a vékony ágak közt, vakogás, üvöltés, dühös ugrálás hallatszott. Tudjon meg több férget ne feledd el! Hogy is juthatott volna eszembe, hogy ilyen piszkokkal kezd játszani? A Majmok Népe! Újabb zápor zuhogott a fejükre.

Elsiettek onnét, és Mauglit magukkal vitték. Amit Balú mondott a majmokról, a tiszta színigazság volt. A fák tetején éltek, s mert a vadállat ritkán szokott fölnézni, nem akadt alkalom, hogy a majmok és a Vadon Népe egymás útját keresztezzék.

De ahol egy beteg farkasra, sebzett tigrisre vagy medvére férgek férgek a bőr alatt, a majmok megkínozták, s ágakkal, dióval hajigáltak meg minden állatot - csak úgy, mulatságból s abban a reményben, hogy észreveszik őket.

Aztán értelmetlen nótákat üvöltöttek, visítottak, s biztatták a Vadon Népét, hogy másszék fel a fára, és verekedjék meg velük; vagy egymás között kezdtek dühös harcokat semmiért, s a halottaikat otthagyták, ahol a Dzsungel Népe is megláthatta. Mindig úgy volt, hogy éppen most fognak vezetőt választani, törvényeket és szokásokat elhatározni - de sohasem tették meg, mert emlékezetük nem tartott egyik naptól a másikig - így aztán ezzel a mondással intézték el a dolgokat: "Amit a Bender-log most gondol, azt gondolja majd később a vadon.

Egy vadállat sem férkőzhetett hozzájuk, viszont egyik sem vette észre őket, s ezért örültek annyira, amikor Maugli eljött játszani velük és lettek dühösek, mikor meghallották, hogy Balú haragszik.

Sohasem szándékoztak ennél többet cselekedni - a Bender-log egyáltalán mit adjon kosok a férgektől ismeri a szándékot; de valamelyikük kitalált valamit, amit nagyszerű dolognak tartott.

Azt mondta a többinek, hogy Mauglinak sok hasznát vehetnék, ha megtartanák törzsükben, mert ágakat fonhatna össze, amik megvédenék őket a szél ellen, s ha velük maradna, őket is megtaníthatná erre.

Persze Maugli, a favágó gyermeke, sokféle ösztönt örökölt, s apró kunyhókat szokott építeni lehullott ágakból, nem is gondolkozva azon: hogyan, miért csinálja ezt; a fákon leselkedő majmok pedig csodálkozva nézték a játékát. Most aztán - azt mondták - igazán lesz vezérük, s a legbölcsebb nép lesz belőlük a vadonban - olyan bölcs, hogy mindenki észreveszi és irigyli majd őket.

Ezért csöndesen nyomon követték Balút, Bagirát és Mauglit a vadonon keresztül, amíg a déli szundikálás ideje el nem érkezett. Maugli, aki erősen szégyellte mit adjon kosok a férgektől, elaludt a párduc és a medve közt; szentül elhatározta már, hogy soha többé nem keveredik össze a Majmok Népével. A legközelebbi dolog, amire emlékezett, az mém paraziták érzés volt, hogy kezek fogdossák lábát, karját - kemény, erős kis kezek - aztán ágak súrolják az arcát - aztán az ingó ágak közül lebámulva hallgatta, hogyan veri fel Balú a vadont mély bömbölésével, s nézte, hogy ugrik föl Bagira a fa törzsére, valamennyi fogát villogtatva.

A Bender-log diadalmasan üvöltött, s tovább ugrált a magasabb ágakra, ahová Bagira nem mert utána menni; közben mind ezt kiáltozta: - Észrevett minket! Bagira észrevett minket! A Vadon egész népe bámulja a mi mit adjon kosok a férgektől és ravaszságunkat! Vannak rendes útjaik és keresztútjaik, hegynek föl, völgynek le; valamennyi ötven-hetven-száz láb magasan a föld felett; ezeken az utakon éjjel is tudnak járni, ha kell. A legerősebb két majom hóna alatt fogta meg Mauglit, s átugrált vele egyik fatetőről a másikra, húszlábnyi ugrásokkal.

Magukban kétszer akkorát is tudtak volna ugrani, de a fiú súlya visszatartotta őket. Akárhogy émelygett és szédült Maugli, akaratlanul is élvezte ezt a vad rohanást, ámbár megijedt, amikor messze maga alatt pillantotta meg a földet, s a szíve mintha a torkában dobogott volna, amikor mit adjon kosok a férgektől üres levegőn keresztüllódulva, rettentő zökkenéssel, rázkódással értek át a másik fára.

Kísérői olyan magasra rángatták fel, amíg recsegni, hajladozni nem érezte alattuk a legvékonyabb, legmagasabb ágakat - aztán egy csahintással és sikoltással a levegőbe lendültek - kifelé, lefelé, amíg kezükkel vagy lábukkal meg nem kapaszkodtak a legközelebbi fa alsóbb ágain.

  1. Победа Человека была грандиозной: он превозмог болезни, он мог при желании жить вечно; овладев телепатией, он подчинил и эту бесконечно неуловимую силу своей воле.
  2. Ну хотя бы так, как ты только что воспроизвел этот вот диванчик.

Néha mérföldekre ellátott a csöndes, zöld vadon fölött, mint ahogy az árboc tetejéről mérföldekre ellát az ember a tengeren - aztán ágak, levelek vágódtak az arcába, s két őrzőjével együtt majdnem a földön volt megint.

Így száguldott végig, nagy ugrálás, recsegés, rikoltozás, visítozás közben a Majmok Népe a fák országútján a foglyul ejtett Mauglival. Egy ideig attól félt, hogy le találják ejteni, aztán megharagudott, de volt esze, hogy ne küzdjön velük; végül gondolkozni kezdett. Az első dolog, hogy üzenetet küldjön Balúnak és Bagirának, mert tudta, hogy a gyorsan haladó majmok messzire elhagyják a barátait.

Lefelé hiába nézett volna, mert csak az ágak tetejét látta, hát fölfelé meresztette a szemét, s a messzi kékségben megpillantotta Csilt, a keselyűt, amint ringatózva, keringve figyelte a vadont, és dögöt keresett. Csil látta, hogy a majmok cipelnek valamit, s néhány száz méterrel lejjebb ereszkedett, hogy meglássa: ennivaló-e, amit visznek.

Meglepetve füttyentett egyet, amint észrevette, hogy Mauglit éppen fölhurcolják egy fa tetejére, s meghallotta ajkáról a keselyűkiáltást: - Egy vérből valók vagyunk, te meg én!

Emberkölyöknek neveznek! Figyeld a nyomo-maat! Az utolsó szavakat visítva kiáltotta, mert parazita kérdések levegőn lódították keresztül, de Csil bólintott, és fölemelkedett olyan magasra, hogy már csak porszemecskének látszott, s ott függött, figyelve a fatetők ingását, amint Maugli kísérete végigviharzott rajtuk.

A Bender-log mindig új dolgokat kap föl. Most, ha nem tévedek, nagy bajba keverednek, mert Balú nem mai gyerek, Bagira pedig, azt hiszem, nemcsak kecskékkel tud elbánni. Így hát tovább ringatózott szárnyain, lábát maga alá húzva - és várt. Ezalatt Balú és Bagira őrjöngött dühében és bánatában. Bagira úgy mászott a fákra, mint soha azelőtt, de a vékony ágak letörtek a súlya alatt, és lecsúszott, a karmai tele voltak fakéreggel.

Még elcsíphetjük őket! Te Törvénytanító, kölyöknáspángoló - hiszen megpukkadsz, ha még egy mérföldet szaladgálsz így összevissza! Maradj nyugodtan, és gondolkozzál. Csinálj tervet. Nem szabad hajkurászni őket.

parazitáktól való tisztítás shabalov

Leejtik, ha nagyon a sarkukban vagyunk. Hiszen már eddig is leejthették, elunhatták a cipelést. Ki bízik a Bender-log kitartásában? Ó, hajigálj döglött denevéreket a fejemhez!

Adj fekete csontokat ennem! Guríts be a vadméhek odvaiba, hogy halálra csípjenek, és temess el a hiéna mellé, mert én vagyok a világ legnyomorultabb medvéje! Ó, Maugli, Maugli! Miért is nem óvtalak a Majmok Népétől ahelyett, hogy bevertem a fejedet? Talán ki is vertem a fejedből a mai leckét, s most egyedül maradsz a mit adjon kosok a férgektől a Mesterszavak nélkül! Balú fülére csapta mancsát, és jajgatva hempergett a földön. Mit szólna a Dzsungel, ha én, a fekete párduc így hemperegnék, mint Ikki, a tüskésdisznó, s üvöltöznék hozzá?

Eddig meg is halhatott az a gyerek. Bölcs és tanult gyerek, s mindenekfölött a szemétől fél a Vadon Népe. Csakhogy és ez a nagy baj a Bender-log hatalmában van - a majmok pedig, mert fatetőn élnek, senkitől sem félnek közülünk.

Ó, én kövér, barna, gyökérásó bolond!

Érdekesmegbeszélések